"Kishegyesen élek, Szabadkához közel van, körülbelül hat-hétezren laknak itt. Nekem kezdetben a zene menekülés volt. Tehát ha valami történt, akkor csak bekapcsoltam a zenét, és tomboltam. Szeretnék valami maradandót alkotni majd egy nap, hogy ha meghalok, vagy bármi történik velem, az emberek ne felejtsenek el. Ki tudja? Lehet, hogy valamikor énekeltem a színpadon, és egy fiú és egy lány éppen akkor ismerkedtek össze, mondjuk egy lassú dalom miatt. És akkor már valamilyen szinten beloptam magam az életükbe, és ez nagyon jó érzés!"

Rúzsa Magdolna:

"Boldog vagyok, mert nagyszerű emberekkel ismerkedhettem meg! Mindenki zenész körülöttem, mindig van közös téma, szóval jól érzem magam közöttük. Úgy gondolom, ez valóban az én világom!"